Állattemető

Hát igen, ennek is eljött a napja.:d Ide költöztettem a blogot, de csakis a blogot. Az oldal, maya.weboldala.net, továbbra is megmarad, csak már nem blogként fog mükődni.
Bevezetőnek ennyi elég is...
Amiről igazából írni szerettem volna az az Állattemető.
Most olvastam ki Stephen King eme mesterművét,, és meg kell, hogy mondjam elég érdekes. A könyv fantasztikus. SK írása fantasztikus. De nagyon nyomasztó könyv. Nem hiába ez Stephen King legrémisztőbb könyve... Mondjuk talán nem is a rémisztő szót használnám. Szomorú nyomasztó... az már inkább. Akik nem tudnák, hogy miről szól:
Dr. Louis Creed, a fiatal orvos vidékre költözik feleségévek, Rachellel, 5 éves lányukkal Ellievel és 2 és fél éves fiúkkal, Gage-dzsel. A történet édes aranyos, mindaddig, amíg a család macskája Churc meghal. Méghozzá a házuk előtt országúton egy kamion elcsapja. Louis rögtön azon gondolkodik, hogy mondja el édes drága leányának, hogy hőn szeretet cicusa meghalt. Ekkor lép a képbe a szembe szomszéd Jud. Jud nyolcvanegyhéhány éves és már sok mindent látott. Legfőképp az indin temetőt, ahol ha elásol egy döglött állatot az visszatér. Így hát Jud és Louis elindulnak a micmac indiántörzs elhagyatott temetkező helyére, ahol elföldelik a cicust. ( ez a  temető az állattemető toldaléka, ahol a helybéli kölykök szegény elpusztult ( legtöbb már másodjára) állataikat temették/tik el) És mit ad az isten, hát nem visszatért a macska? De biz ám. Loui eltitkolja családja elöl, hogy a cica meghalt, majd visszatért, de mégis, a macskán érződik, hogy már nem a szeretet kis cica az, aki volt. Először is föld és hulla szaga van. És nem utolsó sorba minden kis és nagyobbacska állatot levadászik és megöl. Erre mit mond az épeszű ember? Ht még jó hogy, hisz macska. De ez a tény a végén megdőlni látszódik.
Telnek a hónapok a család boldogan él, a zombi macskával, amikor is egyszer csak a kétéves kisfiú szaladni kezd az országút felé...
A végét nem árulom el.:) De már úgy is tudod, hogy szegény kisgyereket is elüti egy kamion és a többi és a többi. Leginkább itt kezd el a történet szomorúvá és nyomasztóvá válni. Elég rossz érzés volt olvasni, ahogy szegény szülők kisfiúkat siratják, akit halálra gázolt egy kamion...
De talán leginkább az zavart, hogy a történetbe nem tudod nem bele élni magad, és akaratlanul is a saját gyermekedre gondolsz ( aki még meg se született, hála az Istennek), hogy mi lesz veled meg a családoddal, ha ugyanez megtörténne.
Ennek ellenére imádom ezt a könyvet. Jó régi '83-as, és mégis fantasztikus. Mindenkinek csak ajánlani tudom. És azt elmondhatom, hogy nem ez volt se az első, se az utolsó Stephen King könyv amit olvastam.;)))